Régóta figyelem én ezeket a nőket. Nagyon sokfélék. Van köztük ilyen, olyan, meg amolyan, jóféle, sovány, kövér, bárgyú, buta, okos, oktalan, oktondi, oktaéderfejű, kedves, kedvetlen, aranyos, arányos, aránytalan. Van aki hajadon, de hajamon nincs egy sem. Van aki feleség, de két feleség nem feltétlenül jelent egészséget sem egységet, semmi kétség. Ki érti ezt...
A lényeg, hogy számtalan formában fellelhetők a nők a földön, de mind közül a legszörnyűbb az emancipált nő, ez nyilvánvaló. Már maga a latinból átvett kifejezés is valami furcsa érzést kelt, ahogy diszkréten inkorporálja a tizenkilencedik századi, jobbágysorból ébredező magyar köznép legtipikusabb női nevének becézett alakját, Manci. Milyen nyersen cseng az, hogy "emancipáció" ... borzasztó, de ha "elmargitosodásnak" neveznénk, az előbb idézet ferde gondolatmenet alapján egy még ferdébb etimológiát erőltetve a szóra, nem lenne semmivel sem jobb.
Az emancipált nők nyitott kapukat döngetnek, vérfagyasztó brutalitással. Női egyenjogúság? Hogy micsoda, kérem? Már hogyan beszélhetnénk női egyenjogúságról, amikor ... Illetve bocsánat, beszélni beszélhetünk, csak vegyék már észre a kedves Hölgyek, hogy az egész világnak ők a mozgatórugói! Minden sikeres férfi mögött találunk egy nőt, és minden férfi, szinte minden cselekedete mögött ott áll titkoltan vagy bevallottan a nők igényeinek való megfelelés. Bizony.
Kifejtem. A fenti mondatot mindenki illeszteni tudja egy családapára, egy kedves, joviális nagyapóra, de miért akarna egy igazi latin macsó, egy pénzhajhász üzletember, egy erőszakos nőverő kúrógép megfelelni bármilyen nőnek is? Hihetetlenül hangzik, de talán ezek a férfiak vágynak a legjobban a nők szeretetére, amit nem tudnak a belül megálmodott módon megszerezni, és ezért folyamodnak a társadalom által jogosan elítélt módszerekhez. A macsó hódít, az összes nő kell neki, mert egyet sem tudhat igazán magáénak, mert nem elég erős lélekben akár egyet is férfiként uralni. Az üzletember a nőjét pénzzel vagy egy "péniszhosszabbító" sportkocsival szerzi meg, mert máshogy nem képes, az ő büntetése is igen súlyos, egyszerre két istennek nem lehet áldozni, és az övé a bankszámla egyenlege. A nőverő pedig a legszánalmasabb módon, testi erőfölényét kihasználva kaparintja meg azt, amire egy férfinak születése óta, édesanyja első megpillantásától kezdve folyton szüksége van, az érintést, az ölelést. A többi csak a vérfoltos köntös. Ezek az emberek mind vágynak egy nőre, mind szeretnének megfelelni egy nőnek, csak valami, valahol félrecsúszott, a sikertelenségből, a kudarcból erőszakos igény, másokon áttipró önzés kerekedett.
Milyen buta ötlet a női egyenjogúság! A férfi és a nő testileg, alkatilag és lélektanilag is különbözik egymástól. Általánosságban véve a nők jobbak bizonyos dolgokban a férfiaknál, más dolgokban pedig "az erősebb nem" képes jobban teljesíteni. Nem lehet a két nemet egyforma mércével mérni. Mindenki csináljon olyan dolgokat, amikre képes, ilyen egyszerű ez. Se félteni, se kényszeríteni nem kell senkit, semmire.
Vérlázító az is, ahogy egy nő erőszakkal próbál egy férfit uralni. Egy igazi nő képes olyan vágyat kelteni a férfiban, hogy az a Jupiter hatvannegyedik, már csak számmal ellátott holdját is lehozná az égről, csak hogy az imádott nőnek a kedvében járjon.
Érdekes az is, ahogy manapság a lányok próbálják becserkészni a fiúkat. Sajnos azt hagyják figyelmen kívül, hogy a fiúkban genetikailag kódoltan dolgozik a vadászösztön, amit egy felbukkanó agyaggalamb nem tud kielégíteni. Ő hajszát, küzdelmet akar és abban akar a legjobb lenni, nyerni. A boldogság egy olyan nyugalmi állapot, amit küzdelem előz meg.
Ennyit mára!
